Étterem

„A kultúra, a gasztronómia és a pálinka háza Száron.”

A Czetis Ház étteremnek és pálinkafőzőnek Szár, egy festői szépségű, 1700 lakosú község ad otthont. Településünk büszkén viseli sváb őseinek hagyományát, így éttermünket is úgy álmodtuk meg, hogy miliője őseink emléke előtt tisztelegjen, hűen tükrözze, hogy néz ki egy igazi sváb parasztház. A hagyományok köszönnek vissza a tányérra kerülő ínyencségekben, a falakon látható képekben, és így kaphat helyet egy fúvószenekar akár egyik pillanatról a másikra éttermünk valamelyik szegletében. Kínálatunkban a hagyományos ízek mellett számos ételkülönlegességgel, jellegzetes sváb, valamint pálinkával készült fogásokkal is megismerkedhet. Fő irányelvünk, hogy csakis minőségi, lehetőleg Szár környékén termelt alapanyagokat használunk. Rendszeresen frissülő étlapunk, heti és hétvégi menüink lehetővé teszik, hogy az ízek világában valóban kalandos útra kalauzolhassuk Önt.

A gasztronómia és a pálinkakészítés művészetét együttesen még sehol nem mutatták be korábban hazánkban hozzánk hasonló módon, így büszkén mondhatjuk, hogy a Czetis Ház az országban az első A’la carte étterem, ami egy pálinkafőző manufaktúrának ad otthont. Egy kellemes ebéd közben, harmonikus környezetben csodálhatja meg a pálinkakészítés teljes folyamatát, és természetesen meg is kóstolhatja az ízletes párlatokat.

Kóstoljon bele az élménybe a Czetis Házzal!

Szár története

Szár ősi, Árpád-kori település a Vértes-hegység északkeleti oldalában. Nevét első tulajdonosáról, Szár Lászlóról, Szent István király unokaöccséről kapta. Az első két évszázad virágzó életének a tatár pusztítás vetett véget, 1241-ben a lakók vagy áldozatul estek, vagy elmenekültek, épületeik elenyésztek. Ezt követően a környéket négy évszázadon át adományozták egymásnak Magyarország uralkodó családjai, az egykori falu helyét szántónak, legelőnek használták. A települést egyetlen okleveles adatunk 1347-ben említi, Tisza András tulajdonaként. Az első pontos adatunk a 1700-as évek elejéről származik, ekkor Pilisvörösvárról jövő német anyanyelvű lakosok, a tatai Esterházy József jobbágyai és hűbéresei érkeztek ide, és megalapították a falut, elindult a gazdasági és vallási élet.

1751-ben Fellner Jakab tervei alapján elkezdődött a templom építése, amit 1757-ben Kummer plébános szentelt fel. A templom mellé plébániát és iskolát is emeltek. Az új plébánia 1752-ben sajnos leégett. 1892-ben ismét tűzvész pusztított, ezután újabb építkezések kezdődtek. A betelepítést követő években a lakosok a faluban és annak határában kereszteket, határfákat, ún. Bildstockbaumokat állítottak fel, melyeken Szűz Máriát ábrázoló képeket helyeztek el. Az első kőkeresztet a templom előtt állították fel 1763-ban, majd az 1800-as évek közepén Wénosz Imre kanonok egy nagyobb összeg adományozásával indította el azt a közadakozást, melynek eredményeként 1860-ban felépült a kálvária, továbbá egy kőkeresztet építtetett a Judenbergen – ezt később egy villámcsapás tönkretette. Az utak mentén felállított keresztek ma is emlékeztetnek megváltásunkra, hogy a földi dolgok közepette se feledkezzünk meg arról, hogy Istenhez tartozunk.

Az I. világháborúban hősi halált halt 55 szári férfi emlékére a hozzátartozók a fakeresztek helyére állították fel a ma is meglévő márványkereszteket. A II. világháború során a lakosságot a szomszédos falvakba telepítették, a gazdátlanság pedig felgyorsította az értékek elpusztítását és elrablását. Községünk lakói – 95%-ban magyarországi németek – a romokból kezdtek új életet.

1946 januárjában érkeztek a rettenetes hírek, hogy megkezdődött a németek kitelepítése, kollektív büntetés címszó alatt. A jelszó: „egy batyuval jöttek, egy batyuval menjenek”. 1946. május 11-én felfegyverzett rendőrök kíséretével közösségünk 559 tagjával indult el a szerelvény. Az elüldözött családok helyére az ország különböző településeiről származó embereket telepítettek. A maradék őslakos németek és a betelepített magyarok között nagy volt a vagyoni és kulturális különbség, ám az évek során az ellentétek megnyugodtak, barátságok, vegyes házasságok köttettek. Közös hazában, békében élnek községünk lakói.

Idős Laub János levéltári kutatásai alapján összeállította: Macherné Hasenfratz Mária

A Czetis Ház története

A múlt században településünk pékségének tulajdonosa Czettisch János volt, aki nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett Száron. Itt állt a falu kemencéje, itt süttette kenyerét a lakosság. A pékség eredeti épületében kapott helyet éttermünk és pálinkafőzdénk. János bácsi előtt tisztelegve magától értetődőnek tartottuk, hogy nem csak az épület eredeti arculatából próbálunk megőrizni minél többet, hanem nevében, szellemiségében is tovább éltetjük a pékséget.

Asztalfoglalás

A foglalásról visszaigazolást küldünk.

+36 20 370 1876

2066 Szár, Rákóczi Ferenc u. 94.

etterem@czetis.hu